Matrix

Mai napig elevenen él bennem Babits A gólyakalifa című regénye. Nagyon megrázott, és magaménak éreztem, mikor anno olvastam, mert gyerekként furcsán láttam a világot. Keresgéltem magam, gyakran azt éreztem, a szavaim nem az enyémek, olyan vagyok, mint egy szócső, és ha kinyitom a számat, valaki más gondolatait mondom. Kábán keringtem a világban, mintha álomban élnék örökkön örökké. Az emlékeim is álomszerűek.
Ma is úgy nézem a világot, mintha filmet látnék. Gyakran nézem úgy. Történnek dolgok, mondok, írok... most is peregnek az ujjaim, aztán úgy olvasom vissza, mint egy idegen írását. Velem történik mindez? Az én világom ez? Vagy csak egy álmot élek (olykor rémálmot), amiből majd felébredek egy teljesen más helyzetben?
A Matrix című film is valami hasonlót jelent nekem. Világok párhuzama, síkok, melyeken úgy lépünk át, mint egy vékony szalagon, és hopp, már nem is azok vagyunk, akiknek hisszük magunkat.

Felkelek. Rendet teszek. A rend kell, hogy átlássuk valamelyest ezt a kusza világot. Rend bent, rend kint, rend a lelke mindennek.
Leülök, hogy dolgozzak. Dolgozni is jó. Lépésről lépésre felgöngyölíteni a feladatokat. Elmélyülni a gondolatokban, nem látni, nem hallani, csak merülni egyre mélyebbre.
Nem látni, nem hallani... Történhet bármi. Motoz az egerem, Lola mászkál le s föl a házban. Ez sem gond. Tudja, hogy ilyenkor nem zavarhat, így hát elfoglalja magát. Remek. Később felnézek, talán hamarosan végzek is, s akkor majd visszatérek a matrix  valóságnak elfogadott világába. S látom, hogy Lola közben felállította a saját matrixát. Igaz, a párhuzamok kissé elcsúsztak, s valahol, a nem is olyan végtelenben egymásba futnak.
Talán nem is annyira egysíkú a gondolkodása, mint hittem? Talán egy egészen más filozófiát vall ő, mint én, és éppen most adta tudtomra, hogy az elméletem hibádzik?
Nincsenek párhuzamok. Az élet egyetlen szálból álló gombolyag, melynek tekervényei olykor felakadnak, szétzilálódnak, s mi útra kelünk ezek mentén. Kerülünk, fordulunk, kanyargunk, végül visszajutunk oda, ahonnét elindultunk: a meleg, puha, rendezett gombolyagba.