Azért a dolog nem ennyire egyszerű. Valami különös véletlen folytán családom van, helyes férjem, három (három!!!) fiam, akik (velem ellentétben) szeretnek enni, és szeretik, ha gondoskodom róluk. Mindez belekényszerít olyasféle dolgokba, amiket nélkülük valószínűleg minimálisra redukálnék.
Néha befőzök.
Idén is tettem el barackot, meggyet,szilvát.
Mivel tavasszal "megőrültem", és még egy kezdetleges konyhakertet is létrehoztam, nyár végére hatalmas rakás dinnyénk érett édesre. Meg egy nagy rakás olyan, ami megérett ugyan, de apró maradt. Azon filóztam, mit kezdhetnék vele, végül úgy döntöttem, csinálok belőlük dinnye befőttet. Igaz, soha nem hallottam róla, hogy bárki főzött volna be dinnyét, de ééén... én, a kreatív nem törődtem ezzel. Majd én csinálok!
Úgy is lett, felszabdaltam a gyümölcsöket, és néhány 5 literes üvegbe betöltöttem. Cukros maszlag, dunszt, mindez 40 fokos hőségben.
Bah! Nem vagyok normális!
Néhány hét múlva felbontottam az egyik üveget. Hadd ne részletezzem. Egyetlen normális állagú összetevő a mag volt benne. A dinnye húsából valami takonyhoz hasonló nyálka lett, igaz, kellemes, édes takony, de takony.
Fuj!
Eldugtam az üveget a konyhapult alá azzal, hogy "majd lesz vele valami".
Tegnap aztán nagy levegőt vettem, levonultam a befőttel, és kissé távolabb a háztól kiborítottam a fűre. Majd a hangyácskák megeszik- erre gondoltam.
Lola ott ugrándozott körülöttem (természetesen), és kíváncsian figyelte az új elfoglaltságot. Szimat, nyalogatás: - Mi ez? Miezmiez???
Nem akartam hinni a szememnek! Az eb- reszketve a boldogságtól- vadul falni kezdte az édes dinnyefalatokat. Egyet, kettőt... sokat. Jól belakmározott belőlük. A befőtt, amit nem mertem a családi asztalra tenni, ott az árokparton kulináris ínyencségnek számított. Bizony, hisz még Cilu1 is odaóvakodott, és most együtt uzsonnáznak Lolával. Az én dinnyémből!
Két lehetséges variáció van:
1, Remek állateledelt készítettem.
2, Éheztetem a jószágokat, ergo mindegy nekik, mit esznek, csak ne haljanak éhen.
Arra gondolni sem merek, hogy csodálatos művem valójában mégis finom, én pedig eszetlen módon az árokba öntöttem.
