Kamaszodunk

Azt hiszem, Lola kamasz(k)odik. Olvastam erről, hogy van ilyen kutyáknál... Változnak ők is, és mielőtt felnőtté válnak, van egy "kamaszos" időszakuk, amikor minden eddigi szokásuk felborulhat. Még el is kanászodhatnak!
Szerintem most van ez.
Miből gondolom? Mert Lola nem olyan simulékony, mint eddig volt. Próbálkozik azzal, hogy felülbíráljon, figyelmen kívül hagyja az utasításaimat, és olykor egészen nem normális dolgai vannak. Az például hogy van, hogy pórázon húz, póráz nélkül láb mellett jön? Ha nincs rajta kötél, akkor eszébe sincs beelőzni, teljesen tip- top módon közlekedik, zsinóron viszont feszülésig siet előttem. Az sem tetszik, hogy ha az irodából kiviszem a dolgát végezni, akkor TÚLSÁGOSAN magabiztos. Az rendben van,hogy megvan a hely, ahol pisilni, és játszani szokott, de AKKOR SE hagyjon ott! Várjon meg, és együtt menjünk! Ne akarjon vagánykodni, hogy ő tudja, hova kell menni, mert ezzel veszélybe sodorhatja magát (ne feledjük el, hogy könnyen ellopható a kicsisége miatt). A bátorsága is kezd megjönni, ezzel együtt a hangja is. Ez mondjuk nem baj, mert egyelőre könnyedén csendre tudom inteni, de semmiképp nem szeretném, hogy elkezdjen okoskodni a jelenlétemben.
A mai reggel pedig egyszerűen katasztrófa volt. Mire elvittem a fiúkat iskolába, és visszaértem a házba, KIRÁMOLTA A SZEMETEST. Minden szerteszét volt dobálva, a kanapén pedig megcsócsált kenyereket találtam. Na??? Ez mi? Remélem nem valami szeparációs idegroham! Remélem, nem fog megőrülni, mire felnő! Egyelőre arra fogom, hogy a szalámihéj illata kavarta fel. Jobb ebben hinni, mint felkészülni a problémákra.
Azt is olvastam, hogy a kutyát hiába dorgáljuk a rosszalkodás után, addigra már semmire nem emlékszik. Hogy csak úgy van értelme a büntetésnek, ha azonnal kapja. Én nem vagyok ebben annyira biztos, ugyanis mikor reggel hazaértem, a szokásos üdvözlés helyett elbújt a kis "k...va". Nem is nagyon értettem, miért. Aztán megláttam a felforgatott konyhát, és cseppet sem érdekelt, hogy tudja- e, mi újság, vagy nem, én bizony alaposan leszidtam. Pakoltam össze a holmikat, és közben dohogtam. Ő pedig hátracsapott füllel lapult a kosarában. Na? Akkor tudja, vagy nem tudja?
A pasizást már ne is említsük! Hol van már a régi, visszafogott Lola! Mostanság ismerkedik, riszálja magát, és bizonyos ebekkel egymás hátsóját szimatolják. Hajaj! Ébredezik benne a nő! Nem nagyon hagyom ezt. Ő még gyerek, és kész. Mondtam is neki, ahogy nekem mondta anyukám valaha: No smink, no pasizás. A testi érettség még nem elég. A léleknek kell felnőni, hogy ne tudják összetörni. Nem pont így mondta anya, de valami ilyesmi volt a lényeg. Később persze rájöttem, hogy az összetörés nem korfüggő- azt senki nem úszhatja meg, most mégis ugyanezt tanítom Lolának: Csak óvatosan! Mindent a maga idejében.