A pinschereket általában dobermanosan hegyesre nyírt füllel lehet látni, de én természetesen nagyon ellene vagyok az ilyesféle csonkításoknak.. Ennek legfőképpen az az oka, hogy még mikor fősulira jártam, volt egy haverom, akinek a dobija jó fél évig... vagy egy évig (nem emlékszem, csak arra, hogy időtlen időkig) egy nevetséges állvánnyal a fején volt kénytelen létezni, mivel a füle szerencsétlen módon kajla volt. Megvágták, de rosszul, aztán megint rosszul, jött a nyár, meleg volt, a kutya fél feje meg becsavarva állandóan hülye ragasztókkal... Micsoda élet az?
Lolának nem kell olyan! Ráadásul így, születetten is éppen elég szép, sőt, bájos és kedves a kajlaságával, arról nem is szólva, hogy kiváló stresszoldó, ha az ember az ujjai között morzsolgatja ezeket a papírvékony füleket. Szóval úgy döntöttem, eszemben sincs kínozni az ebet.
T. természetesen nem ért velem egyet, főképpen azóta, hogy egyre nyilvánvalóbb, hogy a kutyám nem púpos, nem csámpás, nem tacskó (!!!), hanem egy teljesen jó kötésű pinscer. T. néha nézegeti, és igyekszik meggyőzni, hogy fektessem kés alá. Na, persze. Ő vajon vágatna- e a füléből, hogy csinosabb legyen?
Lola tehát nincs nyírva, de a füle azért próbálkozik azzal, hogy valamiképpen a magasba lendüljön. Olykor vadul meredve eláll a fejétől így nyíratlanul is. Ez néhány napig tart, s ő ebben az időben erősen hajaz egy jól megtermett denevérre. Később a porcok elfáradnak, s az egyik cimpa újra szépen előre leffed. Ez a legmókásabb. Egyik oldalon hegyez, a másikon repked futás közben. Ezeken a napokon kissé aggodalmaskodó vagyok, hisz azt azért nem szeretném, hogy ennyire féloldalasra váltson a kutya fizimiskája. Ez így béna.
Mit is lehet csinálni? Gondoltam a szikszalagra- hogy egyszerűen egy kicsi darabbal leragasztom az ágaskodó fület a szemöldök vonalához, így próbálom lefelé szoktatni, de ez nem bizonyult jó ötletnek, mivel a szalag alsó végét éppen a kutya pupilláján kellett volna rögzítenem, hogy működjön az elméletem. Ez Lolának egyáltalán nem tetszett. Maradt tehát a morzsolgatás, gyűrögetés, amit mindketten fölöttébb szeretünk. Összebújunk, én két ujjam közé fogom a fülecskét, és addig simizem, míg a szemeim leragadnak.
Ez olyan meghitt! Úgy képzelem, ilyesmi érzés lehet, mikor az embernek "csicsirongya" van (bár se nekem, se a gyerekeimnek nem volt soha). Puha, selymes, megnyugtató.
Nem standard persze, nem kiállításra termett, de a Gazdi lelkét remekül rendben tartja.
2 megjegyzés:
Mond meg T.-nek, hogy ennyi idősen ( 4 hónapos már legalább nem? ) nem igen szoktak fület vágatni....
Pont azért mert már erősen porcosodik, amúgy meg akkor is lehetne féloldalas ha le lenne vágva a füle. Ivánom is az volt, mert ugyan levágattuk a fülét, de az egyikben eltört a porc játék közben és az mindig bebicsaklott, nem akartam újra műttetni, ez volt a szexepilje :) Szép Lola így ahogy van, nekem a farok furibb:)
Memmontam.
Megjegyzés küldése