Lola egyre inkább "otthon" érzi magát nálunk. Olyan, mint egy kém... Kifigyeli a szokásainkat, és néhány alkalom után evidenciába teszi azokat. Ha valami elmarad, vagy nem percre pontosan a megszokott időben zajlik, már elégedetlenkedik. Tudja például, hogy:
- Miután a fiúkat elvisszük suliba, rövid itthon tartózkodás után munkába indulunk.
- Esténként 11 óra felé fekszünk.
- Hajnali 3 körül már felkelthető állapotban vagyok, és hajlandóságot is mutatok arra, hogy őt kivigyem egy gyors pisire.
- A délutánokat az udvaron töltjük.
- A klikker tanulást, és játékot jelent.
- Ha egy lábassal indulok a lépcsőház felé, akkor a macskáknak viszek elemózsiát.
Mindezeket számba vette, és szigorúan be is tartatja a családdal, vagyis:
- Most is itt toprog, és nyafog, és száguldozik le- föl, hogy jelezze, ideje indulni.
- Este időben próbál ágyba csalni.
- Éjjel rendszeresen a hátam mögé áll, és addig böködi a vállam, míg felkelek.
- Csodás volt tegnap délután fél órán át apportírozni az kertben, miközben a szél letépte a fejemet!
- Ha valamelyik gyerek véletlen rányom a klikkerre, Lola őrjöngve hozza a csibéjét, és addig nem szabadulunk, míg néhányszor el nem dobjuk neki. Ő persze vígan harcol és dübörög a lakásban ide- oda.
- A kintlétek nagy része azzal telik, hogy igyekszem lebeszélni, hogy a macskák kajájában guberáljon. Ők persze hagyják, ahogy az sem gond, mikor a hátukra kapaszkodik. Ha sokallja a két kandúr, egyszerűen csak odébb tolják a mancsukkal (mely nagyjából Lola fejméretével megegyező nagyságú).
Lola felborítja az életem! Megakadályozza a késéseimet, beszabályozza a mindennapokat, számon tartja a feladatokat. Bosszant néha. Nehogy már ő mondja meg, mikor mit csináljak! Aztán rájövök: éppen csak komolyan vesz. Éppen csak hisz bennem. Hiszi, hogy amit egyszer- kétszer- háromszor elmondtam, megmutattam, az ezután örök időkre vonatkozó szabály. Furcsa, újszerű érzés ez. Szokatlan, hisz a gyerekeimről, barátaimról... magamról... úgy általában az emberekről ez a komolyság egyáltalán nem mondható el.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
No lám. Mégiscsak nevelhető vagy.
(Bocs, minden bántás nélkül! De a kutya és a sport rendszerességre szoktat. Végül is: nem baj.)
Nagyon édes a kutyád. Minden nap elolvasom a blogjaidat, szeretem az írásaidat.
Megkérlek, hogy egyszer mesélj arról, hogy mit, és főleg mennyit eszik Lola?
Gabi
stali: nehezen ugyan, de lehet :-)
Gabi: Köszönöm :-) Készül már a post a fejemben. Az evős post :-) Nem egyszerű táplálkozási szokásai vannak a drágának.
Megjegyzés küldése