Mindig is kinevettem azokat az embereket, akik a kutyáikat mindenféle divatos holmikba öltöztetik. Cipő, kabát, sapka... Bolondság! Ahogy apósom szokta mondani: A kutya az kutya. Igen, a kutya, az kutya. Megérdemli a tiszteletet, és azt, hogy ne csináljunk belőle bohócot még akkor sem, ha picike.
Most aztán elgondolkodtam, hogy helyesek- e az elveim, ugyanis a reggeli kintlétek őrületes cidrivel telnek. Lola reszket,és egy gyors kör után rohan a bejárat felé.
Te jó ég! Az eb fázik!
Megadtam magam a természet parancsának, és elballagtunk egy kutya butikba(!). Az eladó nagyon szívélyesen fogadott, és mikor előhúztam Lolát a táskából, gyakorlottan kezdte mustrálni:
- Mit szeretne a kutyus?
- Azt nem tudom. Nem mondta, viszont fázik.
- Ah, semmi gond, íme a pulóverek, sapkák, kabátok.
A fogasokon a legkülönfélébb divatos göncök lógnak. Ujjas pulcsi "terminátor", felirattal, vagy playboy nyuszival a hátán, fodros nemtommik, kapucnis kabátok. Sőt! Esőkabát is!
- Nos, valami egyszerűt szeretnék. Fázik a kutya, nem divatbemutatóra megy.
A lány előrángat egy... valamit, és Lolát kezdi beletuszkolni. Szegény tűri megadóan, én közben azon filózok, hogy a helyében már biztosan letéptem volna az eladó kezét ennyi zaklatástól. Végre felkerül rá a motyó, s a kutyát padlóra tesszük: Járj! De ő sokkot kapott. Lábai szétcsúsznak, fülét hátracsapja, és csak figyel, mint hal a szatyorban.
Úristen! Azonnal szedjük le róla ezt a kényszerzubbonyt!!! Kiszabadítom, és keresek mást. Valami könnyűt, lazát, ami épp csak rajta van. Lehetőleg észre se vegye, hogy felöltöztettük. Végül rátalálok egy IZOMPÓLÓRA. Juhé! Felcincálom a testére, ő pedig könnyedén futkos a boltban.
- Jó. Ezt kérjük.
Fizetek. A 3 grammos rongyocska alig két és félezer forintba került, és télre kabátot már ötezerért kaphatunk.
Remek. Márpedig a hideg közeleg, ráadásul ősszel is jónéhány kirándulás, túra vár ránk, úgyhogy fel kell készülni az alábbi holmikkal:
- Egy hátizsák, amiben kényelmesen ücsöröghet, míg a Rám szakadékot másszuk meg.
- Kabát a hideg ellen.
- Sapka a sítáborba.
- Esőkabát, hisz a hegyen bármikor jöhet egy zuhé.
- Cipő??? Na ne már!
Azért én továbbra is ragaszkodom hozzá, hogy a kutya igenis kutya. Nincs az a pénz, amennyiért bohócot csinálnék belőle (fentebbi lista nagyjából 15 ezer forintból meg is van).
Figyelem! Sokkoló képek következnek:
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Az jutott eszembe, vajon mikor szerveztek cica vagy madárkiállítást...mert akkor ismervén Téged kilátásba van egy egy ujjabb állat befogadása is. Lolát azért irigylem mert tök ingyen kirándulhat, divatos cuccokat hord, és még csak gyalogolnia sem kell mert boldogan cipelik!KUTYA AKAROK LENNI!
Hehe... mindig azzal nyösztetnek, hogy ideje lenne egy lányt is szülni. Én persze agresszívan elutasítom a lehetőséget, de íme, az élet megoldotta ezt is: van már lányom. És szófogadóbb, minta három srác együtt.
Megjegyzés küldése