Kutya dobozból

T., aki a főnököm, és kedvelem is eléggé, szóval ő kutyát tenyészt, és odafigyel mindenre. Nahát, ő aztán csak csóválja a fejét, ha Loláról mesélek, és nem érti ezt az egészet. Szerinte szégyenteljes dolog "papírdobozból kutyát venni". Ráadásul veszélyes is, mert könnyen pórul járhatunk.
Alaposan rám ijesztett. Szerinte a kutya ROSSZ. Mi az, hogy rossz? Szerinte púpos a háta, és a fülei is rosszul vannak tűzve. Nézem Lolát, ahogy megfeszül, a jobb lábát elegánsan megemeli, a farka csinosan a háta fölé kunkorodik, és nagyon nem látom rossznak. Azt sem látom, hogy a hasa menni akarna, vagy a szeme begyulladni, sőt, teljesen élőnek látom, pedig T. szerint már haldokolnia kellene, mert "ezek" (ezek a szaporítók) beteg, és selejtes kutyákat sóznak a magamfajta gyerekkel érkező bárgyú népek nyakába:
- Nem hiszem el! A kiállítás egyik szervezője vagy, és ilyet teszel!- Csak hitetlenkedik.
- Nem gondoltad volna?
Nem gondolta volna. Pedig ma is lesodortam egy poharat az irodában, aztán felborítottam a cipőboltban egy stócolt dobozhegyet, végül a szupermarketben nekitoltam a kocsimat egy halom csomagoló anyagnak, ami hatalmas feltűnéssel hullott szerteszét. Tudja, hogy ki vagyok, és NEM GONDOLTA VOLNA, hogy így jutok kutyához? Egy éve ismer, telefonon keresztül is tudja, éppen milyen hangulatban vagyok, és akkor azt mondja, nem gondolta volna, hogy a gyerekeim vágyakozását látva bevállalom a kockázatot, a sok kutyás ismerős megvetését, és az ő hitetlenkedését egy állat miatt?
Azért hozott neki tápot. Valami nagyon drága extraságot, amit aranyban mérnek. Orvost is ajánlott, és javasolta, hogy így utólag legalább szerezzem meg Lola papírjait, hogy tudjuk, VALÓBAN pinscherről van szó, nem pedig valami tacskó keverékről. Én erre azt mondom neki, engem az sem érdekel, ha nem pedigrés, és átvertek vele. Látom, hogy nem érti. Persze, hisz azt nem tudja, hogy évek óta Lola az első kutyám, akihez olyan szeretettel tudok fordulni, mint annak idején ahhoz a másikhoz, akihez mérve minden négylábú csak egy alig jelentékeny élőlény volt az életemben. Eddig...