Alvás és ébrenlét

Lola élete jelenleg két vékony síkon zajlik. Alszik, vagy ébren van.
Ez eddig egyáltalán nem meglepő, mindenki így van ezzel, csak éppen őnála az alvós és ébrenléti fázisok egészen váratlanul követik egymást. Miután egyedül nem lehet- merem- akarom hagyni, így a táskámban szokott üldögélni, mikor megyek valahová. Kikönyököl a fülek között, nézelődik, majd váratlanul megbillenti a fejét, és elpilled. Az emberek mit sem sejtve jönnek- mennek, majd mikor tudatosul az agyukban, hogy a szatyorban egy élőlényt látnak, megijednek, meglepődnek, és kizökkenve az egyensúlyukból nevetnek, vagy kerekre nyílt szemmel nézik ezt a hihetetlenül apró, és szép arcú állatkát. Mikor aztán Lola kipiheni magát, felpörög, és őrületes ugrálásba kezd. A táskát leteszem, kipattan, onnantól pedig megállíthatatlan. Kapkodja a tekintetét, keresi, milyen lehetőségei vannak a játékra. Felkapja a papírokat, zörgeti, gyűri, csapkodja őket. Keresgél valami kétlábút, aki elszórakoztatja a plüssök dobálásával, vagy hasvakarászással, és fáradhatatlanul nyüszögve hív mókázni. Egyáltalán nem érdekli, hogy nem érsz rá, nincs kedved, módod, vagy lehetőséged. MOST gyere, most játssz, MOST, MOST, most azonnal!
ÉLJ!- Talán valami ilyesmit akar mondani ezzel a reszkető- toporgó nyafogással.
Ez a fajta viselkedés nem is jelent gondot- napközben. De könyörgöm! Most hajnali 5 óra van! Én dolgozni szeretnék, a család alszik, Lola pedig megveszekedetten rohangál a lakásban, dobálja az ennivalóját, húzgálja a fotelhuzatot... Úristen! Most rágja szét a Lioton kenőcs kupakját!
A szobák ajtaját becsuktam, így a többiek tudnak pihenni (egészen addig, míg a kilincset nem tanulja meg használni).
Nos, mindig úgy képzeltem, hogy én egy átlagosnál élénkebb nő vagyok. A fiaim? Nos, az ő örökös nyüzsgésüktől még én is gyakran megőrülök. De ha mindannyiunkat összegyúrom, az még mindig messze alatta van annak a felfokozott zizegésnek, amit Lola teljesen egyedül képes produkálni.
Elfáradni is épp ilyen hirtelen tud. Megáll, gondolkodik, majd összerogy, és eltűnik a való világból.
Álmodik olyankor...
Csukott szemmel(!) fut, rohan, hozza a labdáját, simizteti a tarkóját, és nyüszítve követelőzik: Ej, hát törődjön már velem valaki!