Merre tartunk?

Mostanában mindenféle kutyás ügyekkel is foglalkozom. Hogy miért, annak megvan az oka, a lényeg, hogy sokat olvasok kutyákról. Most például a kutyás terápiák mindenféle fajtájába ástam bele magam. Jó, azt tudjuk, hogy léteznek vakvezető, mozgássérülteket segítő négylábúak, de azt vajon hányan tudják (rajtam kívül), hogy még mennyi mindenre lehet őket "használni". Néhányszor már céloztam rá, hogy (szerintem) Lolából remek terápiás kutya lenne. Mi az a terápiás kutya? Most már tudom, hogy ez a fogalom több dolgot is takar. Vannak olyan gyógyebek, akik idősek, betegek, és fogyatékosok mellett vannak. Fő feladatuk a boldoggá tétel. Fontos, hogy legyenek kedvesek, simulékonyak, együttműködők. Lehessen őket simizni,és hozzák vissza a labdát. Műszerekkel mérhető, hogy a kutyák közelsége jótékony hatással van az emberi szervezetre. Egy kutya közelében csökken a vérnyomásunk, boldogság hormonok szabadulnak fel bennünk, a feszültség pedig szépen elpárolog belőlünk. Ez természetesen nem működik olyankor, mikor szomszédunk kutyája ássa alá a kerítésünket, és sütizi össze a kertünket. Ilyen esetekben az én vérnyomásom például a plafonig ugrál, és általában én is ugrálni szoktam, kiabálni, és egy bottal rohanni a betolakodó után. Zs. szerint bizonyos, hogy egyszer agyvérzést kapok Szeszi (Szöszi? Szuszi?) miatt. De milyen jó, hogy van nekem Lol', aki ilyenkor odatolja az ő fülét a markomba, s én szép lassan megnyugszom.
Nos, fentebbi esettől eltekintve elmondhatjuk, hogy a kutyák igenis jó hatással vannak ránk. Egy boldogtalan, rettegő beteg figyelme végre elfordul saját fájdalmáról, és a gyógyulás útjára lép. A magányos idős újra célt lát, mikor gondoskodni kezd egy lényről, aki rajong érte, és elhalmozza kedvességgel. A világtól elzárt autista pedig megnyílik, mikor a finom puhaság a tenyerébe simul. Van a kutyákban valami, ami több annál, amit mi, emberek adhatunk egymásnak. Ettől a valamitől tudtukon kívül válnak az ebek segítőnkké, vagy épp orvosunkká.
Na, és a kutyával asszisztált tanulás? Na, az még egy érdekes ügy. A lehetőségek tárháza óriási, és ha ezeket számba veszem, akkor látom igazán értemét annak a ... mennyi is? ...6000 évnek, amit belefektettünk a kutyák megszelídítésébe. Hozzánk nőttek, és sokkal többre képesek, mint mondjuk láncra verve őrjöngeni egész nap valakinek a kertjében (vagy éppen az én gyepemet feldúlni).

Nos, olvasok, írok, gondolkodom. Lola pedig eközben nő, okosodik, ismeri minden rezdülésem, és elbűvöl mindenkit maga körül. Ha eljön a tavasz, iskolába visszük, ez bizonyos. Ha elindulnak a kirándulások, jön velünk, ez is egyre nyilvánvalóbb. (Ó, igen! T. belátta, hogy Lolek több, mint egy intelligens kis mitugrász, és akár a cég "hasznára" is válhat, ha a gyerekeknek megmutatjuk általa, hogyan lehet- kell egy kutyussal együtt élni, kirándulni, utazni.) Szóval annyi minden kavarog bennem, és egyelőre csak bizakodok, hogy egyszer talán kiforrja magát bennem, hogy mit is akarok a kutyámmal. Vagy hogy ő mit akar... Meddig jut el a tanulásban, és mennyire engedi magához közel az embereket? Akar- e fontos feladatokat megoldani, és alkalmas- e rájuk? Sok- sok kérdés, amire remélem pár hónapon belül megszületnek a válaszok.