Azért van előtörténete Lolának. Előjelek ugyanis voltak még akkor, mikor valójában eszembe sem jutott úgy komolyan, hogy kutyám legyen.
Egy éve szinte minden nap találkozom egy idős úrral, mikor az irodába trappolok. Egy jópofa, őzike lábú, hegyes fülű kiskutyával sétálgat reggelente. Gyakran figyeltem őket, és meséltem itthon arról az értelmes tekintetű, fürge kis ebről, aki le nem marad a gazditól, kecses és vidám. Meséltem a családnak, hogy mindig felvidít, ha látom őket.
Milyen kutya lehet? Ezen morfondíroztam, végül arra jutottam, hogy valószínűleg chihuahua- féleség hosszú lábakkal, arányos alkattal. Aztán mikor Lola megérkezett, rájöttem, hogy dehogy csiva az a másik! Hisz épp olyan, mint a mi ebünk! Pinscher ő is, csak már felnőtt kiadásban, és a régi standard szerint vágott fülekkel, farokkal.
Nos, a minap én ballagtam (rohantam újra csak elkésve) Lolával (Hoppáré! A klikkernek köszönhetően állandó kapcsolatban vagyunk, így láb mellett szalad.Csak akkor veszem fel, ha autók, úttest közelébe érünk, illetve ha jelez, hogy elfáradt), és az öregúr sétálgatott - ezúttal kutyátlanul - az iroda melletti lángossütő környékén. Amint megpillantotta Lolát, ösztönösen fordult utána, és figyelte, amíg ki nem kerültünk a látószögéből.
Tetszett a dolog... Ha tudná, mennyit irigyeltem őt az elmúlt évben!
Mások is utánunk fordulnak, bár ez zavar kicsit. Nem nagyon tudok azzal mit kezdeni, mikor nézegetik, beszélnek róla, mosolyognak. Visszanevessek? De hisz a mosoly nem nekem szól, hanem a kutyának! Én csak füst vagyok mellette! Mondtam, hogy illene NEKI mosolyogni, mutattam, hogyan csinálja, de hasztalan ... Pedig ügyesen széthúztam a száját, és tanítottam: Lola, nevess! De ő nem. Nem nevet. Csak az emberek. Én pedig zavarba jövök ettől. Ráadásul mit hallok valamelyik nap két lánykától???:
- De aranyos...blablabla!
- Ja. Aranyos. Nekem is ilyen lesz. CHIHUAHUA-m (!!!) lesz nekem is.
EMBER! NEM CSIVA! PINSCHER!!!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
Ezen a nyáron én is láttam egy pinchert. Előtte soha. Nem is tudtam, hogy létezik ilyen fajta kutya. Nagyon édes!
Ez a klikker dolog nagyon érdekes. A lányomnak van egy neveletlen kutyája, én is meg fogom próbálni, hátha klikkerrel meg lehetne tanítani arra, hogy az utcán ne húzzon, mint egy őrült.
Gabi
Nehéz mit kezdeni a "de aranyos, megsimogathatom? ez milyen fajta? " kérdésekkel, de talán még nehezebb, a rossz fajta meghatározásokkal:) A beagle is olyan, hogy mindig meg akarják simogatni ha 10 hetes és ha 10 éves akkor is, és mindig tudják, hogy ő egy erdélyi kopó, vagy basset hound, vagy Columbó kutyája vagy épp pittbull keverék ... . Az ember zavartan mosolyog és megáll, a felnőtt kutya meg ugyanilyen zavartan nyugtázza, az idegen matató kezet a fején ... ilyen a kutyás sors :))
Gabi: Feltétlen próbáljátok ki. Én is csak a magam esze után próbálkozom, állítólag sok jelet meg tud tanulni, de ennek a módszernek alaposan utána kellene járni. Az biztos, hogy a hangot jó dologgal (simivel, játékkal) párosítva bármire rá lehet venni. Nem beszélve róla, hogy a hangos helyeken is nagyon messziről ki tudja szűrni, így könnyedén visszatalál hozzátok egy nyüzsgősebb helyen is. Lola néha összekeveri a lábakat, és valaki után fordul, mert mondjuk kopog a cipője, és azt hiszi, én vagyok. Akkor kattintok,és hopp, máris megfordul, jön hozzám.
Banyuc: Szörnyű lehet nekik ez a sok matató kéz. A spánielem anno nem is bírta. Ha elege volt, ráijesztett a nyúlkálókra.
Megjegyzés küldése