Soha.
Néha azért mégis muszáj, ezt a tényt el kell szép lassan fogadnia. Az első megmérettetések az autóval kapcsolatosak. Például mikor be kell szaladnom egy iskolába anyagot bevinni, oda mégsem vihetem magammal, így hát a kocsiban hagyom. Attól tartok, ha velem lenne, sokkal komolytalanabbnak tartanának annál, mint amennyire valóban az vagyok.
Mikor eljött az idő, féltem attól, milyen lesz az első magányos tíz perc. Egy üvöltő kutya az autóban, az nagyon égő. Nos, a dolog egészen hasonló volt ahhoz, mint mikor a gyerekeimet az oviba kezdtem beszoktatni. Megveszekedett sírás az elválás pillanatában, aztán mire a főbejáratot átléptem, már vígan játszottak. Lola is felállt, mikor az ajtót rácsuktam, és nyüszögve nézett utánam. Én meg kiabáltam vissza neki: Mindjárt jövök, csak beviszem ezeket a plakátokat! Ne pisilj!... Ne sírjál! Marad! Marad!
Elosontam, majd óvatosan visszaóvakodtam. Az eb akkor már békésen szunyált az ülés alatt, pedig csak néhány perc telt el a távozásom óta.
Na! Ennyi? Ilyen egyszerű lenne az egész???
Bevallom, kissé csalódott voltam. Hát ennyit érek neki? Ily könnyedén túlteszi magát azon, hogy az auránk szétszakadt? Talán nem is szeret???
Aztán ma ezt olvasom:
"Olyan nincsen, hogy egy kutya annyira utál egyedül lenni, hogy szétszedi a lakást, üvölt, bepiszkít... A kutya nem ember, ez pedig emberi viselkedés, érzés lenne. A kutya esetében ez a viselkedés a falkavérség problémájából adódik. A kutya nem fogad el titeket mint falkavezéreket és ezért nem tudja elfogadni, hogy egyedül marad otthon. A falkavezér feladata, hogy megvédje a falkáját, zsákmányt szerezzen, irányitsa őket. A kutya (amikor úgy érzi ő a vezető) teljesen bepánikol, hogy ha bezárjátok és nem lehet mellettetek, akkor nem tudja falkavezéri feladatait teljesiteni és ezért viselkedik igy."
Hoppáré! A kutya pszichológus írta ezt egy ideges tulajdonosnak.
Fentiek értelmezése szerint tehát egyáltalán nem természetes (egyáltalán nem AZ a természetes), ha egy kutya nem bír egyedül lenni. Az ekkor fellépő pánikot mindössze falkabéli helyének (félre)értelmezése okozza, más szóval a gazdi gyengesége. Bármennyire szeretnénk azt hinni, hogy valamiféle vágyakozás, szomorúság, ürességérzet vezet síráshoz, vonyításhoz, olykor pusztításhoz a magányos időkben, az effajta követelőzésnek csupán presztízs értéke van.
Most akkor már teljesen meg is nyugodtam. Lola ezek szerint elfogad engem falkavezérnek, nem akar uralni, irányítani, védelmezni.
Ez, mondjuk nem is lenne egyszerű neki, tekintettel 180 centimre, és... khm...65 kilómra. Öngyilkos kísérlet lenne, ha ezzel akarná a maga 15 dekáját szembeállítani.
2 megjegyzés:
Örülök, hogy működnek Lolával a dolgok, lehet, hogy ő amúgy sem egy domináns személyiség és szerencsétek van. Én mindenesetre vennék neki egy kis szállítóboxot és odatenném be amikor otthagyom az autóba, ott a saját kis ágyába befészkelheti magát, vagy teszel be neki játékot is amivel vigasztalódhat.
Tudom, hogy vigyázol rá és fontos neked, ezért írtam ezt le mert ha csak úgy szabadon utazik melletted, simán megbüntethet a rendőr (legalább biztonsági öv kellene rá ), valamint ha bezárod a kocsiba feljelenthetnek állatkínzásért, illetve feltörhetik miatta az autót, ha boxban hagyod ahol természetesen semmi baja sem lehet pár perc alatt, akkor legalább nem látják...
Én is azt gondolom, eleve nem domináns. Már ott elromolhatott volna a dolog, mikor az ágyba engedtem. Olvasok elég sokat kutya lélektant, és igyekszem normálisan nevelni. Például megfigyeltem, hogy soha nem előz be, nem lép be helyekre elsőként. Mindig megvárja, hogy én menjek. Erről is utóbb olvastam, hogy azért van, mert vezérnek néz. A gyerekekkel már nem tartja ilyen jól a szabályokat, de most a fiúknak is kezdem magyarázni, mit hogyan csináljanak.
A boxszal kapcsolatban teljesen igazad van, lesz is neki, mert a kirándulások miatt is kell, hogy a buszra felvihessük. ráadásul tényleg veszélyes "pucéran" utaznia. Ha buta lenne, akkor pedig nekem is veszélyes lehetne. Szép apródonként minden meglesz, ami a biztonságát szolgálja.
Megjegyzés küldése