Kabát a kutyának

Most aztán már rettentő hideg lett. Meghoztam a döntést: a kutyának kabát kell. Nem nagyon volt kedvem horribilis pénzekért egy idióta kutyás butikból beszerezni a felszerelést, már csak azért sem, mert mikor legutóbb ott jártam, egyáltalán nem láttam olyat, amit el tudnék képzelni Lolán. Nem gondolom, hogy piros, rózsaszín, vagy feliratos kabátban kellene idétlenkednie egy kutyának. Valami olyasmit szerettem volna, ami harmonizál a színével, praktikus, és azért jól is néz ki.

A végeredmény kb. 3 óra alatt készült el. A hasán két széles, tépőzáras pánt fogja össze, amik nagyjából el is takarják az érzékeny pocakot. Ugyanilyen pánt adja meg elöl a tartást és a meleget, egyúttal nem engedi, hogy a ruha hátracsússzon mozgás közben. Külön praktikum, az állítható távolságok miatt egészen sokáig tudja majd használni.
Egyetlen csicsa rajta a kis kapucni, ami effektíve céltalan és értelmetlen, de a belső, kockás bélés mégis hozzátesz némi színt a barna bársonyhoz.

Kérdés, mindezt mennyiből lehet kihozni. Nos, a felöltő egy nem használt nadrágból készült. A bélése régről megmaradt, Ágnes néven futó pelenkabetét (de kis pénzért akár vatelint is vehettem volna). Ezt a meleg anyagot borítottam két oldalról a bársonnyal, majd steppeltem, hogy stabil legyen. Kellett még 20 centi tépőzár, és egy guriga cérna.
Ha mindent összeszámolok, mindez nagyjából 300 Ft- ból meg is van, szemben az üzletben kapható, 5- 6 000 Ft- os cuccokkal, melyek között ráadásul nem is találtam nekem tetszőt.
Ami a legjobb: Lola szereti(!). Nem vacog, és nem ódzkodik a kimeneteltől. Megfigyeltem, hogy az utóbbi napokban nemigen volt kedve kilépni a házból, vagy ha igen, akkor is tülekedett befelé.
Nem bolond ő sem. A hideg az a kutyának is hideg. Így azonban az összes mozgásigényét a lakásban élte ki, ami- bármennyire kedveljük- terhes, és fárasztó. Fél órán át hallgatni a trappolást és dübörgést, nézni a szétcsúszó szőnyegeket... idegesítő, meg kell hagyni. Állandóan viszont rendre sem lehet parancsolni. Valahogy biztosítani kell neki, hogy eleget mozogjon, utána tudjuk csak a helyes viselkedést megkövetelni tőle.
Most már csak azt lenne jó elérni, hogy ÉN ne fázzak.
Hogy NEKEM legyen kedvem kint hajigálni a labdát, tanulni a pórázon futást, vagy csak álldogálni, és várni, hogy a jól öltözött kutyám kitombolja magát.